Mindkettő hihetetlen közhelynek számít manapság, de vajon melyik az igaz? Sokan ebben hisznek, sokan abban. Én személy szerint rendszeresen azt hajtogatom, hogy mindennek megvan az oka, ezzel valahogy könnyebben túlteszem magam dolgokon... Emellett azonban ott motoszkál bennem az is, hogy én irányítom a sorsomat, az életemet...
Tegnap borozgatás közben felvetettem ezt a rendkívül érdekes filozófia kérdést olcsilány barátnőmnek és beszélgettünk róla egy kicsit... Benne megszólalt a költő és a következőt nyilatkozta :D
"A kezdet az ajtó, ami maga a szituáció, amit a sors épít fel mézeskalácsból és kapsz hozzá egy kulcsot ropiból, amit vagy kettétörsz vagy szépen lassan elrágcsálsz vagy a mézeskalácsba dugod. Komolyra fordítva a szót... A sors elintézi az elejét. De a kezedben a kulcs.”
Ezen elgondolkoztam... Szóval besétál az ajtón álmaim pasija. Besétál az életembe, de mi a teendő vele? Mi a helyes döntés? Ha várok, az vajon a kettétörés vagy az elrágcsálás? Ha lépek az vajon a lyukba dugás? Vagy pont az a kettétörés?? Rejtély...
Az évek során borzasztóan felborult a világ, ezt ti is láthatjátok... A nők lettek a dominánsok, a férfiak (?) meg szedik a szemöldöküket. Határozottan többször hallom a "pasizás" kifejezést, mint a "csajozást"... Sokáig hisztiztünk és panaszkodtunk, hogy a férfiak nem képesek kimutatni az érzéseiket, most meg ha meg akarunk beszélni velük valamit, akkor bömbölnek, mint egy kislány és nekünk kell a sarkunkra állni...
Ezt figyelembe véve várni kellene, hogy ő hódítson meg...
Emellett viszont ott van a már jól ismert közhely... Hogy a saját sorsom az én kezemben van. Tehát ha én nem lépek, akkor lehet, hogy kicsúszik a kezemből a lehetőség, hogy esetleg ez lett volna a helyes út... És itt megemlítjük a következő kis klisénket, hogy lépj nyugodtan, hisz "nem veszíthetsz semmit!" (dehogynem...)
Én azt mondom, várj. Semmi sem jobb a kezdeti stádiumnál, az elkapott mosolyoknál, a hosszas szemezéseknél, a véletlen érintéseknél. Ezután lesz csak igazán jó az ismerkedés, hisz nem siettetek el semmit. Nem kell sietni.
És ha már a közhelyekről írtam ma... Hadd zárjam egy újabbal a soraimat: Ha együtt kell lennetek, akkor úgyis együtt lesztek. (És zárójelben megjegyzem, hogy ezzel viszont a véletlenes verziót támasztjuk alá. :) Tehát ne görcsölj rá! Meglesz az ;))