Igen, minden nőt, férfit, gyermeket elkap néha a vágy, hogy zsebégető pénzét teljesen felesleges dolgokra költse, majd elégedetten libegve hazafelé frissen szerzett zsákmányaival, otthon sokszor bűntudat ébredjen benne: vajon tényleg kellett ez nekem?
Ha úgy érzed, senki nem szeret, egyedül vagy, messze mindenkitől, egy dolgot ne feledj: SOHA ne kezdj el szórólapokat nézegetni. Ilyenkor hajlamosak vagyunk belefeledkezni akár egy szupermarket papírkájába is, és megvenni akciósan még a csirkeszárnyat is, nemhogy egy gyönyörű ruhát vagy táskát.
Jómagam is beleestem ebbe a hibába minap. Belelapoztam egy közismert ruhabolt katalógusába és egyből elvesztettem a fejem.
Ha hasonlóképp jársz Te is, egy tanácsot had adjak: mindenképpen egy józan eszű baráttal/barátnővel menj el, aki kirángat a hülyeségből, és lehetőleg ez a barát/barátnő maradjon végig veled, míg haza nem érsz. Ha van olyan ember köztetek, aki csak kísérő lenne: ne engedjétek a barátnőtöket/barátotokat egyedül útjára, hiszen ilyenkor két házzal a lakás előtt is lehet egy eldugott kis boltocska, ahova be kell térnie és bizony még ott is el fog csábulni.
Félreértés ne essék, köze nincs a posztnak a "boltkór"hoz, bár lényegében ez is annak számít már. A tünetek felett igen hamar át lehet siklani, de ha nem vesszük észre időben őket hatalmas hibákat követhetünk el.
Ahogy érzed magadban a késztetést: ülj le egy tea mellé, rakj be egy kedvenc filmet és lazíts. Semmiképp ne menj nagyobb áruházak közelébe (ha lehetséges). Ha elkapott a hév: csakis egy jó baráttal menj, ahogy azt már említettem; csak annyi pénzt vigyél magaddal, amennyit nem sajnálsz NAGYON kidobni (FIGYELEM! Bankkártyát FELEJTSD otthon) és kényelmes lábbeliben indulj útnak. Egy négy és fél órás körút azért elég megterhelő magassarkúban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése